Ugrás a fő tartalomra
Mi nem kívánjuk folytatni szolgaságunk és nyomorúságunk történelmét



„Üzenet": Gero András az ezredévi emlékmű történetét bemutató tanulmányában.
(1998-99 között megjelent a Magyar Nemzet című napilapban)
,,A magyarok öntudatosak, harciasak, lovagiasak, nagy feladatok elvégzésére képesek, hősiesen küzdenek magukért és másokért, jogaik védelmében áldozatokra készek, a kultúra értékei elől nem zárkóznak el, s ha királyaik tiszteletben tartják szokásaikat és törvényeiket, akkor messzemenően számíthatnak a magyarságra.
Nemzetünk tehát lojális. Kereszténysége nem egyszerűen az Európához tartozást fejezi ki, hanem elkötelezettséget jelent: a keresztény értékek védelmét és az értük való küzdelmet. Magyarságunk kiteljesítése a Habsburg-birodalom keretei között is lehetséges, mi több: így következhet csak be igazán.
Államunk és nemzetünk a kereszténységgel, a lojalitással, a Habsburg-monarchiához való kötődéssel felvértezve dicsőségesen és sikeresen állta és állja ki az évszázadok próbáit. Íme, ez a magyar grandeur és gloire, a nagyság és a dicsőség."
A század első évtizedében a ,,grandeur és gloire" jegyében megalkotott magyar történelem totális ellentéte is megszületik. Ez esetben is ismert jelenségről van szó; demonstrálására alighanem elegendő felidézni a persze e kérdésben is, két meggyőződésű" Ady egyik - de többször kifejtett - véleményét a magyar történelemről. Ilyen mondatokat, sorokat olvashatunk Ady publicisztikájában, költeményeiben: ,,...a török pusztítás majdnem pihenő volt Magyarország szolganépe számára. (...) ...szerencsés gyermekek eredendő bűneit lemossa a zseni, a nagyra hivatottság szent keresztsége.
Magyarország sohase volt ilyen fölmentendő bűnös, mert Magyarország még önmagáé se tudott sohase lenni, szabad prédája volt vad urainak, egy sötét börtön a kultúrásodó Európa közepén. Ez az ország nem volt forradalmi ország, s amikor az urai csináltak valami forradalomfélét, azt már jó előre eladásra szánták. Úgynevezett megtartó erő pedig itt hagyományosan az elzárkózás, a passzivitás, a rezisztálás kirgiz módszere volt. (...) Ha a híres történelmi osztály a történelemmel áll elénk, hát bátran kiáltjuk, hogy mi nem kívánjuk folytatni szolgaságunk és nyomorúságunk történelmét."

Megjegyzések